20 éve, hogy magunkhoz fogadtuk az első testvérpárt, és elkezdődött nevelőszülői hivatásunk. Szép lassan érkeztek hozzánk a többiek. Sok-sok évig nyolc ártatlan, nehéz sorsú gyermek életét, sorsát egyengettük, otthont, családot biztosítottunk nekik.
Azután voltak olyan gyermekek, akiket örökbe adtunk, hazagondoztunk, vagy felnőtté válásukat, kirepülésüket segítettük.
Nehéz? Igen! Rengeteg élmény, nehézség, megfelelés, sírás, nevetés, és sorolhatnám, amit fel sem lehet! Az első szavak, lépések, éjszakák, amiket ébren töltöttünk, közös programok, nyaralások. Olyan emlékek, amiket senki nem vehet el tőlünk.
A nagyok ma is hazajárnak. Igen, haza, mert ez volt az otthonuk, és ma is annak tekintik. Családjuk, gyermekeik vannak, lesznek, akiket unokáinknak tekintünk. Ma is segítjük, támogatjuk őket. Egy-egy családi ünnep alkalmával jó sokan vagyunk, ami boldoggá tesz bennünket.
Elismerik munkánkat, sok díjazást tudhatunk magunkénak. Büszke vagyok a Szent-Anna díjra, amit hálás szívvel köszönök. 🙏
Köszönetnyilvánítás
Köszönöm a férjem támogatását, segítségét.
Köszönök mindent a hosszú évek alatt segítséget nyújtó szakmai csoportnak, vezetőimnek, Ebes község polgármester asszonyának, körzeti orvosunknak, asszisztensének, akik a leglehetetlenebb helyzetben is a rendelkezésünkre álltak.
Köszönöm nevelőszülői tanácsadómnak ❤️, aki akár éjjel is felveszi a telefont, ha kell, a gyámoknak, az óvodának, az iskolának, akik mindig szívükön viselték a gyermekek fejlődését, szeretettel fogadták a közösségben őket. És a teljesség igénye nélkül köszönöm minden szomszédnak, községünknek, hogy elfogadják hivatásunkat.
Egy biztos: ma is ezt választanám.
Sokan kérdezik, hogy meddig???
Amíg a jó Isten erőt és egészséget ad.
Egy nagy álom
Van egy nagy álmom:
Minden gyermeket egyszerre újra látni, akik valaha is nevelkedtek nálunk. ❤️❤️❤️
Zsákainé Tanka Erika nevelőszülő írása